Transzgenerációs hatások

Örökölt sors
Orvos-Tóth Noémi

 

1565099.jpg

Az utóbbi néhány évben nekem is volt dolgom saját magammal. Az örökölt sorsommal, ha úgy tetszik. 
Lehet, hogy ezt a kor hozza. Talán az ember egy bizonyos idő után nem úszhatja meg a munkát saját magával. Sosem könnyű, de sok mindent sikerül megérteni és elfogadni általa. 

Nagyon boldog voltam, amikor hallottam erről a könyvről. Igazából már maga Orvos-Tóth Noémi személye is elvarázsol. Végtelenül megnyugtató, árad belőle a kedvesség, hiteles és önazonos. Számomra ez fontos. És nagyon örülök annak, hogy megírta ezt a könyvet. Mert igazán ráfér mindenkire, hogy végre kezdjenek feltárni, múltat rendbe tenni, elakadásokat megoldani. Sajnos ott tartunk még mindig, hogy amikor az ember - legalábbis nálam így van - ilyen témát feszeget családi körben, akkor általában csak legyintenek egyet, hogy "ez hülyeség". És rendszerint ez a szüleim generációjára jellemző. Hogy arról ne is beszéljek, ahogy a nagyszülőknél már ez hatványozottan igaz. Azt hiszem a mai negyvenes korosztály még belátja, hogy ez egyáltalán nem hülyeség, de onnan felfelé már csak kevesen. Pedig. Pedig mennyi mindent rendbe lehet tenni egy kis kutakodással a múltban - még ha fáj is, egy kis megértéssel, megbékéléssel, elfogadással. 
Ez a könyv annyira logikusan megmagyaráz mindent arról, hogy hogyan rakódnak ránk a rétegek, mint a hagyma héja. Hogy miképp öröklünk meg akár egy rossz hozzáállást, egy érzést, az elutasítást és még sorolhatnám. 
Rengeteg példán keresztül mutatja be, hogy akár 3 generációra visszamenőleg milyen hatása van ránk ma egy akkori élménynek, traumának, döntésnek. Ahogy az szépen beleivódik a felnövő generációkba és végül elér minket. Minket, akik már vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy ha figyelünk és őszintén akarjuk, akkor felismerhetjük, hogy azt a valamit, ami az elakadásunkat okozza, hoztuk magunkkal, hogy kaptuk, mint egy csomagot. De miénk a lehetőség, hogy felszabadítsuk magunkat, elengedjük és ezáltal tényleg a saját életünket tudjuk élni, a saját döntéseinket tudjuk meghozni, merjünk egyáltalán dönteni. Elengedni helyzeteket, vagy beengedni azokat. Nagyon fontos és szükséges dolgok ezek ahhoz, hogy az életünket úgy tudjuk folytatni, ahogyan azt valóban szeretnénk. Nem mellesleg, ha visszafejtjük a családi traumákat, megértjük, hogy akár a szüleink, nagyszüleink miért úgy viselkednek, vagy viselkedtek a múltban, ahogy. És azáltal, hogy az ember megért valamit, elfogadóbbá is válik. 
Kellett már egy ilyen könyv. Ó, de mennyire!
A fejezetek végén kérdések segítenek, hogy mi alapján induljon neki az ember ennek a nem könnyű munkának saját magával. 

És ne felejtsük el, hogy minden családban vannak titkok. Kimondatlan dolgok, amikről nem szabad beszélni. Lehet az jelen vagy múlt. Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol az emberek többsége szeret elkendőzni. 
Nos akkor, itt az ideje, hogy mindenki sepregessen egy kicsit a saját háza táján. Ássa bele magát a családtörténetekbe - ha szerencséje van, még tud kitől kérdezni, még van aki emlékszik. 
Ez egy jó és hasznos könyv. Csak egy marék bátorság kell mellé. 


Olvassatok velem!