Büszke édesanya vagyok és boldog feleség.

Akkor "szoktam rá" az olvasásra, amikor a fővárosban tanultam. (Ennek már közel 20 éve ám.) A 2 órás vonatutak alatt inkább könyveket olvastam, mint a tételeimet (utóbbiakon rendre úgyis csak elaludtam). Az akkori csoporttársaim úgy hívtak: a szomorú könyveket olvasó lány. Lehetett benne valami. Mai napig azokat a könyveket szeretem legjobban, amelyeknek mély mondanivalójuk van. Elgondolkodtatnak, megsiratnak. De persze nem kizárólag ilyeneket olvasok. 

Nem vagyok hozzáértő, csak olvasni szeretek. Sokat és jót. Gyakran álmodozom arról, hogy van egy könyvesboltom, de aztán hamar le is mondok róla, mert bosszantana, hogy állandóan megzavarnak az olvasásban. 

Egyszer egy tőlem okosabb ember azt mondta:

aki húsz szóval mondja el amit tízzel is lehet, az egyéb aljasságokra is képes.

Ehhez tartom magam, nem nyújtok hosszúra egy bejegyzést sem. Egyrészt az időm is kevés rá, másrészt én magam sem szeretek hosszú bejegyzéseket olvasni, sem pedig túlmagyarázni.

Ez az első - és egyetlen - blogom. Fogadjátok olyan szeretettel, amilyennel én írom nektek!

Olvassatok velem!