Így lettem
Michelle Obama

Na ez az a könyv, amihez úgy álltam: annyira felkapták, hogy nem vagyok hajlandó elolvasni. Butaság! Soha ne csináljatok ilyet! Nem is bírtam sokáig ellenállni.
És most tekintsünk el a Nincs időm olvasni kihívástól, meg Szabados Ági könyvajánlóitól.

Vagy ne. Mert engem konkrétan általa ért az utolsó lökés a könyvesbolt irányába. (Halkan jegyzem meg, hogy Ági ajánlatai többnyire remekek. Eddig csak kétszer fogtam mellé. Illetve egyszer, mert Agatha Christie-t nem vagyok hajlandó a kezembe venni - ne kérdezzétek, nem tudom megmagyarázni. A melléfogásom Szabó Magdától Az Őz volt. Engem nem vitt magával, szenvedtem végig. Talán nem a megfelelő időben olvastam.)

Szóval vissza Michelle Obamához. Tényleg csak a dac munkált bennem, azért volt az ellenállás. Csalódtam már néhány "sláger" könyvben. Meg úgy voltam vele "á, úgysem ő írta, biztos megfizetett egy jó életrajz írót" stb.
Pedig tényleg kedvelem ezt a nőt. Végérvényesen James Corden Carpool Karaoke-jával lopta be magát a szívembe, igaz már előtte is nagyon szimpatikus volt. Jó, biztosan előre megbeszélt volt az egész és nyilván korlátok közé szorítva, de mégis számomra olyan fesztelen volt, hogy csak ámultam. 
Aztán, miután elolvastam a könyvet, még jobban megszerettem és már-már mondhatni felnézek Michelle Obamára. 
Nagyon tetszett a sok történet a gyerekkoráról, hogy igazán megismerteti honnan indult. Szerettem a Barack Obamával való megismerkedésük történetét. Azt, hogy bár ők voltak Amerika első emberei, végső soron csak ugyanolyan emberek, mint akárki más. 
És a rengeteg leírás a Fehér Házról! Hihetetlen! Az ember tényleg bele sem gondol, hogy milyen lehet ott az élet. Hogy csak egyetlen dolgot említsek: nem nyitnak (nem nyithatnak) ablakot. Végiggondolva persze logikus, de mégsincs ez az átlagember fejében. Miért is lenne? 
Vagy, hogy mennyi biztonsági intézkedésre, útlezárásra, kiürítésre volt szükség egy romantikus vacsorához? 
Olvassátok el, ha még nem tettétek! Tényleg nagyon érdekes, részletes könyv. És ha eddig van ember a Földön, aki nem kedveli az Obama családot, majd ezután megkedveli. 
Hallottam persze olyan kritikát, hogy túl sokat sztorizik a férjéről. De könyörgöm! A férje volt az amerikai elnök! Ő pedig a First Lady! POTUS és FLOTUS! Ugyan hogyan is létezhetne az élete Barack nélkül? Hiszen amit a férje élt, azt élte ő is! Nem kevés áldozatot hoztak az elnökségért. És példaértékű, ahogyan a férjét támogatta, miközben a gyerekeit védte, amennyire csak lehet. A lányoknak hihetetlen megterhelő életük lehetett, ráadásul szépen belecsúsztak a kamaszkorba is, ami már önmagában nem könnyű. 
És mégegy kedvenc: II. Erzsébet. Rá ugye általában úgy gondolunk, mint az idős brit királynő, aki rettentő kimért, merev, mogorva és állandóan dirigál. De Michelle megmutatta, hogy öregkor ide, királynőség oda, van ám ott humorérzék kérem szépen! És ezáltal számomra II. Erzsébet is emberivé vált. 
Köszönöm Michelle!

Olvassatok velem!