Rutinológia
A második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van
Raphaelle Giordano
Ez pontosan az a könyv, amire azt mondtam, hogy én bizony nem vagyok hajlandó elolvasni... Aztán valahogy mégis az utamba került.
Egy jó barátom említette, hogy ő már kétszer is magáévá tette - gondoltam mégis adok neki egy esélyt.
Azt nem mondom, hogy fergeteges volt, mert én a felejthető és tucat kategóriába soroltam. Főleg mióta láttam több írótól - gondolom témában is - megtévesztésig hasonlító borítóval megjelent könyvet.
Egy-két könnyed estét eltöltöttünk együtt, de pont elég is volt belőle. Vagy mégsem, mert gondolkodom a második kötet elolvasásán, ugyanis elképzelni sem tudom, hogy hová lehet ezt fokozni.
Az alapsztori kedves volt, a "szellemi vezető" személye szintén, talán egyedül őt szerettem volna megismerni személyesen is.
A könyv maga dióhéjban arról szól, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból és éljünk végre olyan életet, amilyet igazán szeretnénk, hiszen az élet rövid.
A rutinológia nagy találmány: merj változtatni, kilépni a megszokásból, a rutinból és vállald be az életet! Fontos dolog, valóban. Csak mint mindent, az utóbbi években ezt is túl sokszor, túl sok ember szájából hallottuk már ilyen - olyan formában és nem igazán tudom elhinni, hogy van még a témában olyan, amit nem mondtak el.
Még mielőtt azt hinné bárki, hogy én egy akadékoskodó, gonosz ember vagyok, megnyugtatásul közlöm: nem így van.
Ez itt csak vélemény. A sajátom. Lehet vele egyetérteni vagy nem.
Az én életemben is fontos a komfortzóna elhagyása és a pozitív szemlélet. Elég gyakran alkalmazom és évek óta tanulom. Szükség van rá.
Nem azt mondom, hogy a könyvben leírtak hamisak, vagy feleslegesek. Csupán elcsépeltek - talán ez a jó szó rá.
Főhősnőnk az én szememben már-már szerencsétlennek tűnt. Kicsit zavart is, hogy ennyire "teszetosza", de nyilván ebből lehetett legjobban kihozni a végére azt, akivé vált.
Ami a legjobban zavart, hogy ez a sztori felsorakoztat egy csomó közhelyet és olyan jó tanácsot, amikbe az évek folyamán már számtalanszor belebotlottam, ezáltal nem tudott újat mondani. Persze ez sem az író hibája.
Akadtak azért jól megfogalmazott gondolatok, amiket akár kedvenceknek is nevezhetnék.
Mutatok párat:
... semmi nem fontosabb annál, hogy olyan életet éljünk, mely méltó gyermekkori álmainkhoz.
Hatvan felett járhatott, de úgy öregedett, ahogy az ember a legfelső kockára és az ugróiskolában: páros lábbal, jókedvűen.
Azt állította, hogy a rutin és a rosszkedv nem végzetes sorscsapás, hiszen dönthetünk úgy, hogy olyan emberek leszünk, akik nem csak elszenvedik a mindennapokat, hanem teljességében élik meg az életet.
... éjjel versenyt futottunk a holddal és együtt nevettünk a csillagokkal...
