Olivier Bourdeaut
Merre jársz, Bojangles?

Ha gyors reakciót kellene adnom erre a könyvre, ennyi lenne:
Ó. Te. Jó. Ég. 

Még azt is ki merem jelenteni, hogy ez életem könyve. Új kedvencem lett, az már biztos. Az igazsághoz tartozik az is, hogy már egy jó hete elolvastam, de még mindig emésztem, annyira a hatása alatt vagyok. Nehéz róla írnom.
Rövidke kis 160 oldal, de micsoda mélységek és magasságok! Őrületről ilyen szépet én még nem olvastam. Soha, de soha. 
Gyönyörű könyv. Semmi mellébeszélés, semmi töltelék sztori. Számomra itt minden mondatnak jelentősége van. Olyan szépen belebújunk olvasóként ennek a szerethető családnak az életébe, hogy miközben haladunk a történet folyamán egyre beljebb és beljebb - valahogy azt érezzük, hogy szeretnénk ott lenni mi is és megmenteni őket. Úgy ahogy vannak, az egész fura családot.
Én legalábbis így jártam. Nem tudom, hogy ezt az érzést az anyaság hozta-e ki belőlem, vagy csak felerősítette, hiszen mindig is mélységes mélyen bele tudtam ülni egy történetbe.
Minél inkább elmerültem és minél tisztábban láttam, hogy merre is halad ez a könyv, egyre csak egy szó kiabált a fejemben: NE!!!
Szerettem volna bekúszni a sorok közé, kézen fogni ezt a fiút, megvédeni, vigyázni rá, átölelni, vigasztalni és megrázni ezt a két felnőtt embert, mielőtt...
Átéljük a család történetét a kisfiú emlékképeiből, közben mindenre valós választ is kapunk az apa leírásaiból.

Nem véletlenül lett az a könyv ekkora siker. 
Teszem hozzá, hogy elég sok sikerkönyvben csalódtam már, sokuk valahogy nem az én világom, de ez... Ez ám könyv a javából!

Ha igazi, mélységekre és magasságokra vágytok, feltétlenül olvassátok el!
És hallgassátok meg A DALt. Nekem napok óta dallamtapadásom van.
Nina Simone: Mr. Bojangles
https://www.youtube.com/watch?v=u4jBSc1uxx8