Madeline Miller
Akhilleusz dala

Középiskolás korom óta rajongok a görög mitológiáért. Már nem emlékszem, hogy az Iliászt vagy az Antigonét olvastam-e hamarabb, de beleszerettem a görögökbe egy életre. Kötelező olvasmány volt nyilván. Azon kevesek egyike, amelyet nem teherként éltem meg.

Ami engem először megfogott, az a csodálatos borító. Ugye, ugye!

Kézben tartva még gyönyörűbb! 
De ezen túl Madeline Miller könyve számomra egy óriási utazás volt ebbe a görög csodavilágba. Bár a történet maga Akhilleuszról szól, mégsem a megszokott módon. Társa, barátja, szerelme - Patroklosz - szemén át látjuk mindkettejük gyermekkorát, küzdelmeiket, férfivá válásukat, a trójai háborút. A nehéz helyzeteket, döntéseket. A körülményeket, amiken nem változtathatnak, bármennyire szeretnék. Az eleve elrendelést. Hogy bár ismerik a jövőt, bárhogy küzdenek is ellene, a Sors halad a kijelölt útján és végül beteljesedik. Kettejük kapcsolatát Akhilleusz anyja - Thétisz istennő - sem könnyíti ám meg. De ők csak nem adják fel. 
És itt van Kheirón, az egyetlen jó kentaur, aki sok mindenre megtanítja ezt a két fiatalembret és aki nekem kicsit a Spartacus: Vér és homok Doctorejára hajaz. (Mellesleg ő volt a kedvencem a filmben. Peter Mensah zseniális.)
Aztán elkezdődik a trójai háború. És nem menekülhetnek a végzet elől. Nekem a végére Akhilleusz elég öntelt és ezáltal ellenszenves lett. Megrészegült az adottságaitól szegény fiú.

Figyelem SPOILER:
‌Engem személy szerint meglepett, hogy Akhilleusz nem az ismert módon leli halálát - hiszen mindenhol azt halljuk, hogy a sarka az egyetlen sebezhető pontja. Nos, ma is tanultam valamit. Madeline Miller természetesen a könyv végén erre is megadja a magyarázatot.

Így visszagondolva nekem volt kicsi Rómeó és Júlia beütése a történetnek. De ez egyáltalán nem vált hátrányára és tulajdonképpen olvasás közben fel sem tűnt, csak most, ahogy 2-3 hét távlatából visszagondolok rá. (Igen. Ritkán jut időm írni és sosem azonnal.)

Szívből ajánlom ezt a könyvet mindenkinek aki kicsit is szereti a görög mitológiát. És annak is, aki nem, mert biztos vagyok benne, hogy megszereti. 
És felvenném a középiskolások ajánlott irodalom listájára is.
Én a magam részéről még idén igyekszem magamévá tenni Millertől a Kirkét is, biztos vagyok benne, hogy abban sem fogok csalódni. 

Olvass velem!