Elena Ferrante
Amikor elhagytak

Ó, hol is kezdjem.
Ez a könyv...
Ha nincs a NIOK, akkor biztos nem ezt veszem a kezembe. Eredetileg a Brilliáns barátnőmet terveztem elolvasni, de ha már jött ez a kihívás februárban - gondoltam "miért is ne".

Így jó néhány nap távlatából picit simult a véleményem, de túl sokat azért mégsem. Talán csak elfogadtam, hogy Olga milyen módon éli meg az elhagyás érzését. Miközben olvastam, végig mérhetetlen dühöt éreztem ez iránt a szerencsétlen nő iránt. Azért, ahogy méltóságát vesztve kikel magából, ahogy elhanyagolja a saját gyerekeit, ahogy gyakorlatilag mindent és mindenkit semmibe vesz és csak a saját sebei nyalogatásával van elfoglalva. 
Rengeteg nővel beszéltem már életem során - már csak a szakmámból adódóan is. Bárki, akit elhagytak, mind egytől egyig elveszítette a méltóságát. És nem értem, hogy ezt miért kell?! Kövezzetek meg, de én ezt nem tudom elfogadni. Ahhoz, hogy az embert elhagyják, kell három ember. Tehát ebben az elhagyott fél is vastagon benne van. Még ha ő a maga részéről ezt nem ismeri be. Soha, de soha. Pedig valami ott régen elromlott két ember között, ahová befér egy harmadik. És nem lehet minden felelősséget kizárólag arra hárítani, aki dobbantott.
Szóval én igenis vállalom: már szántam ezt a szerencsétlen nőt, miközben legszívesebben felpofoztam volna - nem egyszer. Pedig nem vagyok egy erőszakos ember. De néhányszor minimum megrángattam volna, hogy térjen már észhez. 
Ilyen a könyv. Érzelmeket, indulatokat vált ki. Ez mindenképp jó. Valamilyen hatása azért mégis volt, bár alapjában véve nem tetszett - és emiatt most a Brilliáns barátnőmet is parkolópályára teszem, mert nem tudom, hogy ezzel a stílussal akarok e találkozni a továbbiakban. Jó, nyilván nem ilyen stílusban íródott Ferrante összes műve és igen tudom, egyetlen könyv alapján nem ítélünk el egy írót. Főleg nem egy ilyen titokzatos írót. Aki ennyire rejtőzködik. Ez mondjuk tetszik. Tényleg helyette beszélnek a könyvek. Szóval idővel majd beadom a derekam és olvasok még Ferrantet - de nem most. Most nagyon nem. 
Mindenféle kritikát olvastam róla, több negatív véleménybe futottam bele, mint dicsérő szavakba. De lehet, hogy csak azért, mert nálam sem nyert. Valahogy a negatív kritikákra állt rá a szemem - így legalább az én lelkem is megnyugodott, hogy nem csak egyedül én vagyok gonosz. 
Sok sikert kívánok bárkinek, aki rászánja magát! Volt aki azt mondta, neki annyira tetszett, hogy egy szuszra kiolvasta. Nem tudom, biztos hasonló élethelyzetben volt és a könyv megerősítette a saját igazában. Nekem sokadik nekifutásra sikerült csak, viszont nagyon vártam, hogy a végére érjek, mert tényleg azt éreztem, hogy ezt a nőt legszívesebben megcsapnám.
Nem tudom ezt szépen lezárni. 
Olvassátok el és majd megértitek!