Gárdos Péter
Hét mocskos nap

Ezt a könyvet már nagyon vártam! Felkeltette az érdeklődésemet az összefoglaló és nagyon megszerettem Gárdos Péter első könyvét, úgyhogy ez sem hiányozhatott a polcomról. 

Azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni: A Hajnali láz után számomra ez csalódás volt. Hosszan emésztgettem napokig a történetet, hátha változik a véleményem, de így szűk két hét távlatából is sajnos azt kell mondjam, valahogy hiányérzetem maradt. 
Igen, vártam a nagy találkozást a végén. Legalább a találkozást. Nyilván arra nem számítottam, hogy a Szvetlanaról készült fotók Olga és Szende Pál szeme elé kerülnek. Már csak azért sem, mert az nettó kegyetlenség lett volna. Ilyet egyetlen szülőnek sem kívánnék. De legalább találkozhatott volna valahol, valahogyan ez a két szerencsétlen ember. Hogy egyszer az életben egymás szemébe nézhessenek és elmondhassák, amit talán el kellett volna. Igaz, ez a regény nem erről szólt. A mondandó lényege nem ez és nem szerelmes regény. 
Az azért nagyon tetszett, hogy hogyan folynak egymásba életek, hogyan kapcsolódnak össze "véletlenül" a sorsok. Mert bár szerintem véletlenek nincsenek, olvasás közben ezt picit hagytam elfelejtődni. Csak hagytam, hogy vigyen a történet. Milyen kis apróságokon múlik az ember élete. Hogy kit merre vet a Sors. Mennyi "mi lett volna ha..."
Tetszett az is, hogy volt valós esemény a történetben. Az ilyet mindig nagyon szeretem.
Összességében szerettem a könyvet, a csalódásom ellenére is. Hazudnék, ha mást állítanék. Csak hiányzott a "happy end". Ami furán hangzik, hiszen egy ilyen történetben nem is várható boldog végkifejlet. De most nevezzük így, és mindenki értse ezt jól.
Kurtán furcsa bejegyzésre sikerült ez, de most rohanok. Nincs mentségem.
Olvassátok el a könyvet!